1715-1816
Az 1710. év körül történhetett, hogy – a hívó szóra hallgatva- németajkú csoportok indultak el vidékünk felé.
Letelepedtek itt és meg is tudtak gyökerezni ezen a földön. Utódaik egy része ma is itt él, több mint 250 esztendő
elmúltával. Mondják, hogy a betelepülők nem ugyanazon a helyen építették fel az új Péterdet, mint ahol a régi volt, vagyis, hogy a korábbi Péterd a falu határának egy más részén feküdt. Erre vonatkozóan az átnézett írásokban nem találtam semmit. Lehetséges, hogy úgy volt, de nem tudom, mivel lehetne bizonyítani. Az újjászületett falu lakosainak legrégebbi névjegyzéke 1715-ből maradt ránk. Ezt Budapesten az Országos Levéltárban őrzik. Ez a névjegyzék összesen 37 nevet sorol fel, túlnyomó többségben német neveket, de akadt köztük néhány magyar is. A bíró Prosztorics Gergely volt. A ma itt élő családok közül már csak négy olyan akad, akinek a nevét már ebben az első jegyzékben is megtaláljuk. Ezek: az Augusztin, Schwartz, Mázi és Kristóf családok. A betelepedés több hullámban folytatódott. Az 1730-as években már ilyen nevű családok is voltak Péterden: Hofstätter, Wagner, Zehner Fröchlich, Wisztritz, Polák stb. Az élet megindulás után hamarosan egy kicsiny templom is épült a faluban 1720 táján. A mai templom helyén állott és Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték fel. Egy öregember elbeszélése alapján, aki még látta ezt a templomot, a múlt század végén ezeket jegyezték fel róla: "Belseje csak fa padozatú, kis deszkás torony, benne csak egy kicsi harang, a főoltár az utca felé, a főbejárat hátulról, a kis sekrestye az oldalon, mint a mai, az utcán előtte kereszt állott."Valószínűleg ennek a templomnak a berendezési tárgyaiból maradt meg az a két szép barokk stílusú angyalszobor, amely jelenleg a plébánián található.
1729-ben Péterden ötven jobbágygazda élt. Ezeknek a jobbágygazdáknak volt tizenhat munkabíró és 29 munkára még
nem alkalmas fiúk. Állatállományuk nyolcvanegy ökör, negyvenhárom ló, ötvennyolc tehén, száznyolcvanöt juh és
negyven sertés volt. A péterdiek 1731-től kezdve gyermekeiket a lázi-i plébánossal kereszteltették meg. (Korábban valószínűleg egy másik szomszédos faluban.) 1732-től kezdve találunk anyakönyvi bejegyzéseket Láziban arról, hogy a péterdi halottakat Péterden temették el. A temető -ősi szokás szerint- a templom szomszédságában volt.
1740.január 20.-án a "péterdi bírók és esküttek lölkük esmérete szerint" egyességet kötöttek a lázi plébánossal,
amelyben megállapodtak, hogy mivel tartoznak a lelkipásztori szolgálatok fejében Ugyan ebben az évben a lázi-i plébános új zászlót és egyéb felszerelési tárgyakat szerzett be a péterdi templom számára. 1742.július 27.-én XIV.Benedek pápa teljes búcsút (az ideig tartó büntetések elengedését) hirdette meg azok számára, akik a péterdi templomot meglátogatják.
1748.-ban a templomot tatarozták. 1750.-ben a péterdiek szőlőt telepítettek, amint akkor mondták: "szőllőt építettek".
A nép nagyon szorgalmas: "Hasznot hajtó gazdag gyümölcsöseik vannak és legelőiken járó marhát és juhot
tenyésztenek. A Bakony erdő fájával kereskednek, tüzifát szállítanak Győrbe és ott értékesítik. Másik piaci hely, ahova
áruikat viszik, Veszprém város." (Lásd: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonja) 1760-ban a templom harangját újra öntötte a győri Elsenberg József. 1779.április 12.-én a pannonhalmi főapát hivatalos látogatást tett a péterdi templomban.
1785-ben a falu lakóinak a száma: 562 fő. Ebből: 2 fő polgár, 40 paraszt, 40 polgár és paraszt örököse, 65 zsellér, 12 egyéb, 132 fiúgyermek, 271 nő. (Lásd: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonja)
1787-ből a következő feljegyzés maradt fenn: "..A határban levő tavon, mely a községé, 2800 kéve nádat vágnak s ugy osztják föl maguk közt, hogy a zsellér félannyit kap, mint a gazda. A tóban a halászat is a községé…A községvégén van a szilárd anyagból készült, zsindelyes födelü urasági kocsma. Van benne 1 szoba a kocsmáros számára. 1 ivószoba, 1 konyha s mellette 2 kisszoba a megszállók számára. Minden helyiség, valamint a folyosó is boltíves. A kocsmához függed a mészárszék és vágóhíd. A kocsmaépület alatt egy pincze van, belefér 600 akó bor. A fallal kerített udvaron egy téglával kirakott kut, azon kívül 10 szekér számára való zsindelyes szin. A szin mellett van három ló istálló, melyek közül az elsőbe 6, a másodikba 3, a harmadikba 18 ló fér. E zsindelyes épületnek másik része magtárnak használtatik és pallózva van. Az említett kocsmában egész évben mérnek bort…"
Az 1800.-ik évben az iskola épülete már romlófélben volt. Ebből is következik, hogy az iskola már régóta működött a
faluban. Az első tanító 1723-ban kezdte meg a működését. 1753. május 4.-én egy házasságkötésnél a tanuk voltak:
Visztritz Mihály bíró és Posonyi Péter tanító. 1811-ben Gruber Károly volt a péterdi "mester".
1816-ban feszület állott a pásztorok házánál és a győri, vagyis asszonyfai út mellett. Ugyanezen évben a régi
kistemplom már nagyon gyenge állapotban volt.Tovább
Letelepedtek itt és meg is tudtak gyökerezni ezen a földön. Utódaik egy része ma is itt él, több mint 250 esztendő
elmúltával. Mondják, hogy a betelepülők nem ugyanazon a helyen építették fel az új Péterdet, mint ahol a régi volt, vagyis, hogy a korábbi Péterd a falu határának egy más részén feküdt. Erre vonatkozóan az átnézett írásokban nem találtam semmit. Lehetséges, hogy úgy volt, de nem tudom, mivel lehetne bizonyítani. Az újjászületett falu lakosainak legrégebbi névjegyzéke 1715-ből maradt ránk. Ezt Budapesten az Országos Levéltárban őrzik. Ez a névjegyzék összesen 37 nevet sorol fel, túlnyomó többségben német neveket, de akadt köztük néhány magyar is. A bíró Prosztorics Gergely volt. A ma itt élő családok közül már csak négy olyan akad, akinek a nevét már ebben az első jegyzékben is megtaláljuk. Ezek: az Augusztin, Schwartz, Mázi és Kristóf családok. A betelepedés több hullámban folytatódott. Az 1730-as években már ilyen nevű családok is voltak Péterden: Hofstätter, Wagner, Zehner Fröchlich, Wisztritz, Polák stb. Az élet megindulás után hamarosan egy kicsiny templom is épült a faluban 1720 táján. A mai templom helyén állott és Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték fel. Egy öregember elbeszélése alapján, aki még látta ezt a templomot, a múlt század végén ezeket jegyezték fel róla: "Belseje csak fa padozatú, kis deszkás torony, benne csak egy kicsi harang, a főoltár az utca felé, a főbejárat hátulról, a kis sekrestye az oldalon, mint a mai, az utcán előtte kereszt állott."Valószínűleg ennek a templomnak a berendezési tárgyaiból maradt meg az a két szép barokk stílusú angyalszobor, amely jelenleg a plébánián található.
1729-ben Péterden ötven jobbágygazda élt. Ezeknek a jobbágygazdáknak volt tizenhat munkabíró és 29 munkára még
nem alkalmas fiúk. Állatállományuk nyolcvanegy ökör, negyvenhárom ló, ötvennyolc tehén, száznyolcvanöt juh és
negyven sertés volt. A péterdiek 1731-től kezdve gyermekeiket a lázi-i plébánossal kereszteltették meg. (Korábban valószínűleg egy másik szomszédos faluban.) 1732-től kezdve találunk anyakönyvi bejegyzéseket Láziban arról, hogy a péterdi halottakat Péterden temették el. A temető -ősi szokás szerint- a templom szomszédságában volt.
1740.január 20.-án a "péterdi bírók és esküttek lölkük esmérete szerint" egyességet kötöttek a lázi plébánossal,
amelyben megállapodtak, hogy mivel tartoznak a lelkipásztori szolgálatok fejében Ugyan ebben az évben a lázi-i plébános új zászlót és egyéb felszerelési tárgyakat szerzett be a péterdi templom számára. 1742.július 27.-én XIV.Benedek pápa teljes búcsút (az ideig tartó büntetések elengedését) hirdette meg azok számára, akik a péterdi templomot meglátogatják.
1748.-ban a templomot tatarozták. 1750.-ben a péterdiek szőlőt telepítettek, amint akkor mondták: "szőllőt építettek".
A nép nagyon szorgalmas: "Hasznot hajtó gazdag gyümölcsöseik vannak és legelőiken járó marhát és juhot
tenyésztenek. A Bakony erdő fájával kereskednek, tüzifát szállítanak Győrbe és ott értékesítik. Másik piaci hely, ahova
áruikat viszik, Veszprém város." (Lásd: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonja) 1760-ban a templom harangját újra öntötte a győri Elsenberg József. 1779.április 12.-én a pannonhalmi főapát hivatalos látogatást tett a péterdi templomban.
1785-ben a falu lakóinak a száma: 562 fő. Ebből: 2 fő polgár, 40 paraszt, 40 polgár és paraszt örököse, 65 zsellér, 12 egyéb, 132 fiúgyermek, 271 nő. (Lásd: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonja)
1787-ből a következő feljegyzés maradt fenn: "..A határban levő tavon, mely a községé, 2800 kéve nádat vágnak s ugy osztják föl maguk közt, hogy a zsellér félannyit kap, mint a gazda. A tóban a halászat is a községé…A községvégén van a szilárd anyagból készült, zsindelyes födelü urasági kocsma. Van benne 1 szoba a kocsmáros számára. 1 ivószoba, 1 konyha s mellette 2 kisszoba a megszállók számára. Minden helyiség, valamint a folyosó is boltíves. A kocsmához függed a mészárszék és vágóhíd. A kocsmaépület alatt egy pincze van, belefér 600 akó bor. A fallal kerített udvaron egy téglával kirakott kut, azon kívül 10 szekér számára való zsindelyes szin. A szin mellett van három ló istálló, melyek közül az elsőbe 6, a másodikba 3, a harmadikba 18 ló fér. E zsindelyes épületnek másik része magtárnak használtatik és pallózva van. Az említett kocsmában egész évben mérnek bort…"
Az 1800.-ik évben az iskola épülete már romlófélben volt. Ebből is következik, hogy az iskola már régóta működött a
faluban. Az első tanító 1723-ban kezdte meg a működését. 1753. május 4.-én egy házasságkötésnél a tanuk voltak:
Visztritz Mihály bíró és Posonyi Péter tanító. 1811-ben Gruber Károly volt a péterdi "mester".
1816-ban feszület állott a pásztorok házánál és a győri, vagyis asszonyfai út mellett. Ugyanezen évben a régi
kistemplom már nagyon gyenge állapotban volt.Tovább